Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


NYUGDÍJAS KESERGŐ


NYUGDÍJAS KESERGŐ

 

Hosszú szolgálatnak nyugalom a vége—

Amikor elértem, felnéztem az égre:

Hála az Istennek most már megpihenek,

Nem parancsol senki, magam ura leszek !

 

Nem lesz többé zsarnokom az óra,

Nem pislogok félve a nagymutatóra,

Nem is olvasgatom, mikor üt és hányat?

És nem kell otthagynom a jó meleg ágyat!


Csak akkor kelek fel, amikor jólesik,

Az egész háznépe kívánságom lesik.

Etetnek, itatnak, vakargatják hátam:

Ezt a boldog időt jaj, de nagyon vártam!

 

Most, hogy benne vagyok, ezek a remények

Igen ellankadnak, soványak szegények.

Negyvenéves vágyak……..Elmaradt fogalom,

És mindjárt elmondom, milyen a nyugalom???

 

Rám virradt az  első NYUGALMAMNAK  napja,

S feleségem így szólt: „hallja-e kend apja „??

S rám villogtatta gyanúsan a szemét

„ Jogosan igénylem nyugalmának felét!”

 

„ Elvégre, azt nekem esküvel fogadta,

De hát amíg szolgált, nem volt foganatja.

Most egy kis  segítség én reám is rám fér !

Meglátja nem lesz sok…….nem hisz…most már ráér ! „

 

Ezelőtt feleség, háziállat, gyermek,

Nálamnál korábban mindnyájan felkeltek,

Most ? ….Már négy órakor házamba  sem férek,

Azon a jogcímen:…hogy hiszen…ráérek!

 

Feleségem sem volt soha beteg eddig,

Nem is panaszkodott, hogy tán gyengélkedik.

De bezzeg most, hogy nyugdíjba léptem,

Nagyokat nyögdécsel, minden nyomon – lépten !

 

Már reggel fájlalja a vállát, a torkát,

Szagolgatja napközben a frissen reszelt tormát.

Annyi baj eléri, mire eljő az est,

Suttogni tudja csak : „ végem van, de rögvest ! ”

 

Emiatt kell nékem korábban felkelni,

Piacra, henteshez, tejcsarnokba menni.

Emiatt vár reám ezerféle dolog,

Hogy néha a szemem is karikára forog.

 

 

Hej! Amikor én még szolgálatba voltam,

Pipadohányomat se magam vásároltam !

De most, keservesen változott a szöveg:

„ Hiszen most már ráér ! ..csinálja az ÖREG ! „

 

Éjjel, ha a cica elnyávogja magát,

Rám szól az  anyjukom” Ihun van a kabát!

Bocsásd ki öregem….várd is meg, …te nem félsz!

Majd lepihensz aztán,…..hiszen most már ráérsz ! „

 

Ha pékhez, cipészhez, vagy a boltba megyek,

Ott is az áldozat, biztosan én leszek…….

Megfájdul a nyelvem, hisz annyiszor kérek,

De hát leintenek, …hogy én már…ráérek!

 

Ha meg leülhetnék, jönnek az unokák:

Szilaj, borzas fiúk, maszatos kislánykák,

S mind az én nyakamon ugrálnak szegények,

Cibálnak, rángatnak…..s tűröm—hisz ráérek!

 

Én istenem, hogy ha mindenre ráérek,

Azért is én üljek, akit elítéltek ????

Hol volt ez a sok baj idáig elbújva ?

Biztos arra vártak: csak menjek nyugdíjba !!!!

 

Mindennek megvan a maga nehéz vége!

No, majd ha meghalok—megpihenek végre !

Ám de álmot láttam, ami megmutatja:

Milyen boldogság vár rám….nyugdíjasra ?

 

A mennyország előtt állt egy nagy-nagy sereg,

Fele mérgelődik, más  fele: kesereg.

Megkérdek egy bácsit, aki leghátul áll,

„ Mondja  kérem, ez a sok nép itt mire vár?? „

 

Azt mondja a bácsi: „  ez itt mind nyugdíjas,

Pihenésre vágyó, kihasznált, foghíjas.

Van itt öcsém ! olyan, ki már több szát éve

Lődörög idekünn, s vár a bemenésre.

 

Azért hát te is, kösd fel a nadrágod,

Nem most lesz, amikor az Urat meglátod !!!

Mert ha a kapuig, némelyik el is ér,..

-- Hátrább!—kiállt Péter--…..kend  nyugdíjas - hát ráér ! „

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.